ąF.Sasł ąAC.Womenł ° » Az ľirániĽ nagykövetséget, amely Londonban a Princes Gate 16. szám alatt volt, szemben a Hyde Parkkal, 1980 április 30-án, szerdán 11.30 órakor kerítette hatalmába a három 9 mm-es automata pisztollyal, egy 0.38 hüvelykes revolverrel, két 9 mm-es géppisztollyal és néhány kínai gyártmányú kézigránáttal felfegyverzett hat terrorista. Az akcióban közvetlenül hat személy vett részt: Oan, a vezér (27 éves) és öt másik, mindannyian a húszas éveikben jártak. Valamennyien Arabisztánból jöttek, amely Iránnak egy Teherántól kb. 400 mérföldre eső területe, és hosszú ideig ellenállt az indoeurópai északiak uralmának. Nagy részük támogatta a Khomeini Ajatollah vezette hatalomátvételt a sah ellenében. A terroristák egy ˝ Demokratikus Forradalmi Mozgalom Arabisztán Felszabadításáért (DRMLA)Ľ nevű, » marxista-leninista csoportot képviseltek, amelynek központja Líbiában működött, célja pedig Arabisztán autonómiájának (nem függetlenségének) kivívása volt. A támadás idején az épületben 29 személy tartózkodott: négy brit állampolgár, valamint 22 iráni férfi és nő, akik közül hárman az első percekben elmenekültek. A terroristák követelése kezdetben az volt, hogy az iráni hatóságok bocsássanak szabadon 91, Arabisztánban bebörtönzött foglyot. A határidőt május 1., csütörtök 12.00 órában hagyták meg, és a terroristák még az éjszaka folyamán felvették a kapcsolatot a rendőrséggel és a médiákkal. Szerda éjjel egy beteg iráni nőt szabadon engedtek, majd másnap reggel egy beteg angol férfit. Az első határidőt kitolták, amikor a rendőrség a terroristák üzenetét közvetítette a sajtónak, és a második határidő (14.00 óra) is mindkét oldalon megmozdulás nélkül zajlott le. Péntek reggelig számos kapcsolatfelvétel történt a terroristák és a rendőrség között, közvetlenül vagy közvetítők által, és most már a túszok életét fenyegető megjegyzések is elhangzottak. Szombaton két túszt szabadon engedtek annak fejében, hogy a rádió közvetíti a követeléseket tartalmazó nyilatkozatot. Az egyik túszt a kora esti órákban engedték el, majd miután a BBC 21.00 órás híreiben szóról szóra beolvasták a nyilatkozatot, a másik túszt is szabadon engedték. Vasárnap a brit kormány több arab nagykövettel megtárgyalta a helyzetet, ám nem tudtak megegyezni a krízis megoldását célzó szerepükben. A nagykövetség épületében a változások nélküli nap legnagyobb eseménye az volt, hogy az egyik súlyosan megbetegedett iráni túszt szabadon engedték. Hétfőn a terroristák láthatóan idegesebbek lettek, és a két brit túsz és a rendőrök között lezajlott, emelt hangú vita sem csökkentette a feszültséget. 13.30 körül Oan türelme láthatóan elfogyott, és a rendőrséggel lezajlott beszélgetése alatt lelőtte Albas Lavasanit a nagykövetség egyik alkalmazottját. Ez volt a fordulópont. Minden kétség eloszlott afelől, hogy lelőttek valakit, amikor a követség ajtaján kitolták a holttestet. Az első napon a SAS katonák megtekintették a helyszint, majd az egy-két mérföldre lévő laktanyában várakoztak. A SAS készenlétben állt, amikor a brit törvényes gyakorlatnak megfelelően felkérte őket a rendőrség a probléma megoldására. A terv az volt, hogy csak 12 embert használnak szokásos négy-négy fős SAS csapatokban; két csapat támadott volna hátulról, kötélen ereszkedve le az erkélyről, az első a földszintig, a második pedig az első emeleti erkélyre. Mindkettő betört volna ablakkeret-robbantókkal vagy nyers erővel. A harmadik csapat a ház homlokzati részén, a Princes Gate 15. számú házról jött volna át. Amint bejutottak az épületbe, minél előbb el kellet jutniuk a túszokhoz mielőtt bajuk esne. Mindent megtettek a támadás ütőerejének növelése érdekében. A 12 SAS-katona talpig fekete overálba öltözött, fekete gázálarcot viseltek és ABV csukját, ami tűzálló volt. 1.2x0.6 m méretű keretrobbantókat használták a behatolásra, majd ezt követték a Flesh-Bang bénító gránátok, amik CS gázt tartalmaztak. A robbanások, a zaj, a füst, az akció gyorsasága, a katonák fenyegető külseje mind arra volt hivatott, hogy elbizonytalanítsa és megzavarja a terroristákat. Pontosan 19.25-kor a hátsó támadó erő tagjai átlépték a tető peremét és leereszkedtek. Az első kettő gond nélkül leereszkedett mindkét kötélen, ám a harmadik pár egyik tagja beszorult. A homlokzati oldalon SAS-katonák jelentek meg a 15. számú ház erkélyén, és átmásztak a nagykövetség épületére. Ezzel egyidőben a rendőrség szóval tartotta a terroristákat, és a kritikus pillanatban, amikor a SAS-katonák behatoltak, elvonta a figyelmüket. A bénító gránátok felrobbantak, a világítás kialudt, hatalmas zaj és látszólagos zűrzavar keletkezett. A nagykövetség egyes részei tüzet fogtak. A SAS emberei végigsöpörtek a követségen. Két terroristát azonnal eltaláltak és megöltek. Egyikük elkezdte lövöldözni a túszokat egy emeleti helyiségben, ám megállították, miután néhány sebesülést okozott. Néhány percen belül a hat fegyveres közül öt halott volt; a hatodik megpróbált elbújni a túszok között. Az összes túlélőt leterelték az udvarra, ahol a fennmaradó terroristát felismerték és letartóztatták. Egyetlen túsz sem halt meg az akció során, amely kimagasló sikert jelentett a nyugat terrorizmus ellen folytatott küzdelmében. Forrás: David Miller-Gerard Ridefort: Korszerű Elitalakulatok Folyt. köv. Ui.: A cikk megírása után történt meg az, amire hónapokig vártak a médiák világszerte. A Tupak Amaru terrorszervezet több hónapos uralmának vetett véget a perui katonaság egyik részlege. A dolog apropója, hogy a katonákat az angol SAS készítette fel a feladatra. Pár héttel előbb megpróbáltak már bejutni a követségre úgy, hogy alagutat fúrtak. A terroristák az utolsó pillanatban vették észre a cselt, majdnem megnyalták. ˝Skin ľAMIGA RULES FOREVERĽ Tomasics József Nagykanizsa Attila 6/b 8800