· ąF.Rendszerł ° » ľPart II.Ľ ľHelló, friends of OS!Ľ Na kezdjük is mindjárt a ˝dos.library-vel,Ľ ahogy megígértem az előző cikkben. A rutinjainak nagy része lemezkezelő rutin, de vannak más típusúak is. Ezekkel most egyelőre nem foglalkozunk. Lemezkezelő rutinokra akkor van szükségünk, ha például be akarunk tölteni egy file-t. Maradjunk tehát ennél a problémánál. Először is meg kell nyitni. Ez az Open() rutinnal történik. Bemeneti paraméterei: Név, és a hozzáférési mód. A névre mutató pointer a D1-be kerül, ez gondolom mindenkinek egyértelmű. A hozzáférésben állíthatjuk be a megnyitás módját. Ez háromféle lehet: MODE_OLDFILE: csak már létező file-t nyit meg csak olvasásra. MODE_NEWFILE: ha létezett már ilyen file, letörli, ha nem létrehozza; csak írásra. MODE_READWRITE: ha létezett, megnyitja, ha nem, létrehozza. Írni és olvasni egyaránt lehet. Ezután kapunk egy számot (FileHandle) a D0-ban, amit ezentúl akkor kell használni, ha a file-ra akarunk hivatkozni (ez alól néhány rutin kivétel, DeleteFile(), Rename(). Ezeknél a file-nevet kell megadni, és előtte nem kell megnyitni a file-t.). Az Open() automatikusan a file elejére lép, vagyis ha most beolvasunk egy pár byte-ot, azt innen kezdi el. Ha esetleg nem ezt akarjuk, akkor a Seek() rutint kell használni. Itt a D1-be kerül az Open()-nél visszakapott érték, a D2-be a pozíció, a D3-ba a bázisoffszett. A pozíciót mindig a bázisoffszett-től számítja. Az offszett háromféle lehet: OFFSET_BEGINNING - a file kezdetétől; OFFSET_CURRENT - az aktuális poziciótól; OFFSET_END - a file végétől. A pozició lehet negatív is, például ha az OFFSET_END-et használjuk. Tehát ez a rutin az adott értékre pozicionál. Ha egy file-t akarunk betölteni, erre nincs szükség, mert az Open() ezt elvégzi. Most használnunk kell a Read() rutint. Itt is meg kell adni a Open-nél kapott értéket a D1-ben, majd a D2-ben a kezdőcímet, és a D3-ban a hosszát. Ha nincs semmi hiba, lezárjuk a file-t a Close() rutinnal, ha hiba van, utánanézhetünk az IoErr() rutinnal a hiba okának. Még egy apró problémáról nem beszéltünk, honnan tudjuk a file hosszát? Ezt még a megnyitás előtt megnézhetjük, az Examine() rutinnal. Azonban még ez előtt használni kell a Lock() rutint, ami visszaad egy értéket (Lock), ezzel utalunk majd a file-ra. Az Examine()-nek szüksége van erre az értékre a D1-ben, és egy címre ahol majd az adatok lesznek. Ez a D2-be kerül. Végül illedelmesen meghívjuk az UnLock() rutint, itt is kell a Lock a D1-be. A megadott cím egy ún. FileInfoBlock struktúra, ami rengeteg érdekes adatot tartalmaz, de számunkra csak a 124-es offszetten lévő longword szükséges, ez a file hossza. Fontos tudni, hogy a FileInfoBlock struktúra csak 4-gyel osztható címen lehet! A betöltés problémáját tehát megbeszéltük, leírok még egy pár fontos rutint. Write(): teljesen azonos paraméterezésű a Read()-del, a megnyitott file-ba az aktuális poziciótól kezdve beleírja az adatokat. Rename(): elég egyértelmű, de azért leírom: D1-be kerül a RÉGI név, D2-be az Új. Egyébként átnevez egy file-t. Delete(): D1-be megy a név, letörli az adott file-t. Az Open() rutinnak van még egy érdekessége. Nemcsak file-t lehet vele nyitni, hanem input/output ablakot is. Ez nem olyan mint egy közönséges ablak, mert lényegében úgy viselkedik mint egy file. Írhatunk bele, olvashatunk belőle, de nem rakhatunk ki gadget-eket, és egy csomó intuition funkciót nem használhatunk itt. Szóval a filenév helyett egy stringet kell megadni, ami az ablak adatait tartalmazza. Példa: dc.b "CON:20/20/100/100/Window",0 Az ablakunk bal felső sarkának koordinátái 20,20, szélessége 100, magassága 100, neve pedig "Window" lesz. Az ablakba irás a Write(), az olvasás a Read() rutinokkal történik. Az ilyen ablakot a Close() rutinnal lehet bezárni. Ez az egész teljesen ugyanúgy működik mint a file-kezelés. A következő fontos probléma a directory-lekérdezés. Először meg kell hívni a Lock() rutint a kért elérési úttal. A visszakapott értéket (Lock-ot) tároljuk el, mert sokszor lesz rá szükségünk. Ezután használjuk az Examine() rutint a Lock-unkkal. Itt ugye meg kell adni egy FileInfoBlock-ot is, mint a file-hossz lekérdezésnél. Most még nem kapunk semmi érdekes és szükséges adatot. Most kezdjük el tulajdonképpen a directory olvasást, itt az ExNext() rutint kell hívogatni. Ugyanúgy kell paraméterezni mint az Examine()-t, és a visszakapott FileInfoBlock struktúrában is ugyanúgy helyezkednek el az adatok. Minden egyes elemet külön-külön kell beolvasni ezzel a rutinnal, ha már nincs több elem, 0-val tér vissza. A FileInfoBlock struktúrában a 8.byte-tól helyezkedik el a név, a végen 0-val. A 124. byte-tól a hosszot találhatjuk (longword), persze csak ha nem alkönyvtárról van szó. Ezt pedig a 4-től kezdődő longword határozza meg, ha pozitiv akkor alkönyvtár, ha nem akkor file. Az ExNext() rutin használata után ki kell másolni valahova a szükséges adatainkat, érdemes egy saját Directory-Buffert készíteni, amiben szerepel a név, a hossz, és hogy file vagy alkönyvtár. Ja, ha végeztünk ne felejtsünk el UnLock()-olni sem! Most pedig leírok egypár "egyéb" kategóriába tartozó rutint: Output() Be:- Ki: d0:FileHandle Megkeresi a standard output filehandle-t. Szóval ez azt jelenti hogy keres egy olyan CLI, Shell ablakot (vagy workbench esetében nyit egyet) amibe írhatunk a Write() rutinnal. Kickstart: 1.3 FPutC() Be: d1:FileHandle,d2:karakter Ki:- Kirak egy karaktert a megadott filehandle-re. Kickstart: 2.0+ FGetC() Be: d1:FileHandle Ki: d0:Karakter Beolvas egy karaktert a megadott filehandle-ről. Kickstart: 2.0+ FPuts() Be: d1:FileHandle,d2:cím Ki:- Kiírja a 0-ra végződő stringet a FileHandle-ra. Kickstart: 2.0+ FGets() Be: d1:FileHandle,d2:cím,d3:hossz Ki:- Beolvas egy stringet a FileHandle-ről. Kickstart: 2.0+ WriteChars() Be: d1:cím,d2:Hossz Ki:- Kiírja a megadott stringet a standard output-ra. Kickstart: 2.0+ PutStr() Be: d1:cím Ki:- Kiirja a 0-ra végződő stringet a standard output-ra Kickstart: 2.0+ Ezekről a rutinokról felesleges részletesebben írni, mert használatuk értelemszerű, ha kipróbáljátok őket, minden világossá válik. ľCOPĽ