· ąF.Idegenekł ° » A világűr sötétje végtelen volt. Fekete és átláthatatlan, mégis ez a sötétség foglalt magába minden létező életet az univerzumban. Meteorok és aszteroidák száguldoztak mindenfelé, némelyiket rabul ejtette egy bolygó, aztán vagy elégett, vagy becsapódott. Ebben a pillanatban valahol a Plútón is túl jött be Naprendszerünkbe egy szokatlanul nagy sziklatömb, eszméletlen sebességgel haladva a Nap felé. Pályája egyenes volt, nem állta útját semmi. Már az Uránuszt is elhagyta tán, amikor nem messze mögötte megcsillant egy apró tárgy. Talán még egy csillagközi törmelék? Valahol robbanás lehetett. De nem, ez nem kő. Fémesen ragyog. Ez egy űrhajó, amely tudatosan rejtőzködve halad a hatalmas aszteroida mögött. Űrhajó egy idegen galaxisból. Furcsa, bukfencező, ide-oda forgó mozgással siklott. Kis idő múlva lassítani kezdett, a sziklatömb távolodott tőle. Az űrjármű gyors ugrásokkal hagyta el eddigi pályáját, egyenesen a Föld felé tartott. Parányi ablakain fény szűrődött ki, és egy kevés az idegen lények hangjából: - Megmondtam, hogy csak nyitott ablaknál dohányozz, nem? - Jó, jó befejezem. - szólt egy jámbor hang. Az egyik ablak lassan lenyílt, egy pici kéz kitartott egy hamutálat, majd kiürítette. A kéz visszahúzódott, az ablak ismét zárva volt. - Befejeztem, Főnök! - Rendben, fő az együttműködés. Mennyi van hátra az érkezésünkig? - 4652 dyzobár. - Remek, nemsokára az összes fenekünkkel a felszínen csücsülünk. Az idegen hajó egy fényes, színjátszó csóva kíséretében hatolt be a légkörbe. Ez a jelenség semmiben sem különbözött egy hétköznapi "bejöttegymeteoralégkörünkbeéselégett" esettől. Téli este volt, a lakótelep az utcai lámpák fényében úszott. Mindenki otthon volt már, a boltok is bezártak sorban. Az űrhajó csendben ért földet. Talán azért, mert a pilóta jól manőverezett, talán azért, mert egy összesepert hókupac közepén landolt. A füst eloszlott, a fények halványultak. Kinyílt az ajtó. Először egy nagyon furcsa lény lépett ki. Furcsa volt azért, mert olyan volt, mintha elöl lett volna a háta, valamint a hóna alja a hasa közepével egyezett meg, ezenkívűl lábai - mind a három - a fejéből nőttek ki. Három keze, szeme volt, és punk frizurát viselt. Ezt a lényt még két másik ugyanilyen követte. Lesegítették egymást a lépcsőn, megigazították ruháikat és elindultak. A havas utca varázslatos volt. Amikor ezek végighaladtak, olyan lábnyomokat hagytak maguk után, mintha legalább két focicsapat tartott volna edzést az utcában. Az idegenek nem titkolt szándéka az volt, hogy megkeressék az értelmes életet a Földön. (Ekkor még nem is sejtették, mibe vágták a fejszéjüket.) Haladtak csendben, kezeikben az összes, kutatáshoz szükséges elektronikus berendezéssel. - Azt mondják, ezen a bolygón Emberek élnek. Te hiszel benne? - Én csak a műszereknek meg a szemeimnek hiszek, majd meglátjuk. Fryk, Frek és Fruk tovább haladt az úton, egyelőre senkit sem találtak. Forgatták fejüket, gyönyörködtek a számukra ismeretlen hóban. Frek megérintett egy havas fát, sziszegve húzta vissza a kezét. - Húúú, ez hideg! - Ne nyúljatok semmihez, sosem lehet tudni... Elhaladtak néhány szemetes konténer mellett, egy játszótér felé közeledtek. - Különösek ezek az építmények. Vajon mesterségesek? Válasz nem jött, mert ekkor Fryk, aki legelöl ment, hirtelen megállt, és az összes kezével egy irányba mutatott. A többiek nekimentek, majd hanyatt estek a hóban. - Ott... ott egy Ember! - mormolta halkan. Ekkor már mindhárman látták az ismeretlen, földi lényt. - Nahát, mégis... - Elég furcsa szerzet, csak két keze van! Izgalmukban még elhebegtek néhány le nem fordítható szót, de végül magukhoz tértek. - Kezdhetjük a kapcsolatteremtést? - Háromra ugrás! - Egy... kettő... három! HOPP! Körülvették a kiszemelt "áldozatot". Fryk kezdett bele: - Helló Földlakó! Az én nevem Fryk, a barátaim Frek és Fruk. - mutatott a mellette álló, pislogó torzszülöttekre. A "×\!&('|%^6/($" nevű bolygóról érkeztünk. Azért jöttünk, hogy megismerjünk Benneteket, életmódotokat, kultúrátokat, megtanítsunk Titeket az Élet értelmére, segítsük technikai fejlődéseteket. Az Intergalaktikus Fejedelmi Szövetség nevében köszöntöm kezdetleges létformátokat. Hajlandó vagy együttműködni velünk? A földi lény nem figyelt rájuk, meg sem szólalt. - Te Fryk, lehet, hogy nem is lát minket? - Azt nem tudom, de hogy nem hall, az biztos. - Dehát ez a harmadik dimenzió, jó helyen jöttünk! - Mindjárt meglátjuk. - lépett elő Fruk, majd hadonászni, ugrálni kezdett a lény előtt. Az nem reagált. - Lehetséges, hogy tényleg rossz dimenziót állítottunk be. - Add ide a mikroorganisztikus brigyókukkert! - szólt Fryk, aki egyébként a vezető volt. Szeretett szakszavakat használni, fitogtatni technikai tudását. - Sajnálom, az az űrhajóban maradt. Itt van helyette az interplanetáris effektgüttyő. - Az nem jó, menj érte! - Rendben. - Frek elment. A lény csak állt némán, és nem foglalkozott az Idegenekkel. Kis idő múlva megérkezett Frek, kezében a mikroorganisztikus brigyókukkerrel, és a nélkülözhetetlen tranzisztoros elementálmodul turmixgéppel. Üzembe helyezték a mérőműszereket. Egy kis berregés, villogás és füstölgés után kiderült: - Ez tényleg a harmadik dimenzió. - Akkor mi legyen? - A válasz egyszerű, a Földön nincs értelmes élet! - Sohasem hittem benne, és különben is ez a fickó halál sápadt, nincs benne egy szikrányi intelligencia sem. - Menjünk haza. - Oké, azért... kár. Elindult hát visszafelé a három felderítő, botorkáltak a hóban, meg-megcsúsztak a jégen, de végülis odaértek. Frek még visszanézett, egy pár kezét intésre emelte. Lehajtott fejjel lépett be a kabinba. Hátuk mögött becsapódott a vastag fémajtó. Az űrhajó sisteregni kezdett, a hó olvadt alatta. Emelkedett, majd elszáguldott a csillagos égen. - Béla! Láttam egy repülő csészealjat! - ugrott a feleség az ablakhoz. - Ugyan Szívecském, ne gyerekeskedj. Tudod, hogy repülő csészealjak nincsenek. - Igen Béla. Az utca ugyanolyan csendes volt, mint azelőtt. Csak az ablakokon kiszűrődő színes karácsonyfaizzó-fények látszottak. Gyönyörűek voltak. A hóember még mindig ott állt, megdermett répaorráról apró jégcsapok lógtak. Az idegen műszerek kicsit megolvasztották ugyan, de azért vidáman nézett farkasszemet a világ gondjaival. Az Idegenek távozása után minden a régi maradt. Továbbra sem hagytak fel az államfők a nukleáris fegyverek forgalmazásával, a környezetszennyezés mértéke még mindig nő, így az ózonréteg ritkulási folyamata sem állt meg. Méghogy nincs a Földön értelmes élet?! ˝SNIPERĽ