ąF.Bombał ąAC.Headł ° » ľ A ruszkik szuperbombája!Ľ A hatvanas évek hidegháborús őrülete önpusztító tudományos kíserletezésre ösztönözte az egymással szemben álló katonai nagyhatalmakat. Oroszországban az utóbbi időben döbbenetes beszámolókat közöltek arról, hogy nyúlt a nukleáris félelemkeltés fegyveréhez 1961-ben Nyikita Hruscsov pártfőtitkár. A világméretű zsarolás annyira jól sikerült, hogy még Moszkvában is megijedtek az Új-földön kipróbált fegyver rombolóereje láttán. A legfelsőbb szovjet pártvezetés rendelésére 1961 nyarára az ˝Arzamasz-16Ľ nevű szupertitkos katonai telepen elkészült a száz megatonnás hidrogénbomba. Ennek a hiroshimai bombánál tízezerszer pusztítóbb szörnyetegnek a történetét mind a mai napig titok övezi. Így van ez annak ellenére, hogy a történelminek mondható robbantási kísérlet 35. évfordulóján Moszkva átadta az Egyesült Államoknak az összes nukleáris kísérletéről készült beszámolót. Ez a vaskos dokumentáció természetesen tartalmazza az 1961. október 30.-i kísérlet részleteit is. A kölcsönös adatszolgáltatási megállapodás értelmében Washingtonnak tiszteletben kell tartania a titkosítást. Ezért az amerikai sajtó nem közölhette azokat a hátborzongató mozaikokat, amelyeket az orosz újságok saját nyomozásuk eredményeként kürtöltek világgá. A történet pikantériája az, hogy Hruscsovék felrobbantották volna a száz megatonnás töltetet, ám még a kétkontinensnyi Szovjetunióban sem találtak eléggé nagy kiterjedésű kísérleti telepet. A tudósok számításai szerint ugyanis egy Moszkva méretű város felett felrobbanó ekkora hatóerejű bomba ľ700 kilométeresĽ sugarú körben elpusztított volna minden települést. Így például még Szentpétervárt és Kurszkot is. Az Egyesült Államok földrajzára lefordítva mindez azt jelenti, hogy a New York légterében működésbe lépő szerkezet nemcsak Philadelphiát törölné el a Föld színéről, de még Bostont is letarolná. Az » epicentrumban lévő település lényegében elpárologna. A Föld felszínén minden eggyé olvadna, így igazzá válna az a jóslás, hogy azok járnának jól, akik az első tizedmásodpercben hamuvá válnának. Még a legmélyebben fekvő menhelyek vagy metrómegállók sem biztosítanák a túlélést, mivel az összes kijárat beolvadna. A döntéshozatalban érintett vezetőket nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy Szemipalatyinszkban vagy az orenburgi járásban lévő tocki telepen öngyilkosság robbantani. Sőt kiderült, hogy még a másik lehetséges helyszín, az Új-föld sem nyújt elegendő biztonságot. A 82600 négyzetkilométeres szigetóriás térképe fölé hajolva körzővel megrajzoltak egy ezer kilométeres sugarú kört. A piros vonalon belülre kerültek olyan városok, mint Vorkuta és Norilszk. Ekkor, bár fájó szívvel, de nem volt mit tenni, és elfelezték a robbanótöltetet. Állítólag a művelet során valamit elszámoltak, és később végrehajtott robbantás pusztító ereje 56 megatonnás volt. Vagyis a kor szellemének megfelelően túlteljesítették a tervet. A hivatalosan 50 megatonnás bomba leginkább egy törpe tengeralattjáróhoz hasonlított - hossza 12 méter, átmérője 2,5 méter volt. Az emberiség legnagyobb robbanóerejű bombája volt hivatott tudatni a világgal azt, hogy milyen korszerű eszközök állnak a Szovjetúnió rendelkezésére. A robbantáshoz azonban a bomba elkészítésén túlmenően több, hétköznapinak mondható műszaki problémát kellet megoldani. Így például a töltet nem fért el a TU 95-ös stratégiai bombázó rakterében. Ezért nyitva kellett hagyni a bombakioldó nyílást, vagyis lényegében "nyitott ajtókkal" cipelni a kijelölt hely fölé a szerkezetet. A másik gond az volt, hogy a feladatot ellátó repülőgép miként menekülhetne meg a pusztulástól. A döntés értelmében a hangsebességnél lassaban repülő bombázó a számára lehetséges maximális 15 kilométeres magasságból eresztette el a hidrogénbombát. A kioldás után rögtön kinyílt három nagy felületű ejtőernyő. A legnagyobb 1600 négyzetméteres volt, így a TU 95-nek 17 perce volt a menekülésre. Amikor a tervezett 4,5 kilométeres magasságban bekövetkezett a robbanás, a repülőgép 250 kilométerre távolodott el. Szemtanúk szerint elmondhatatlan mindaz, ami ott, akkor lezajlott. A bombázót úgy dobálta a lökéshullám, amely természetesen pillanatok alatt utolérte a repülőt, mint egy apró forgácsot. A tapasztalt pilóták erős védőszemüvegükön keresztül megbabonázva látták, ahogy a pokoli gomba több kilométeres nagyságúra hízott. A gomba fejrésze vöröses narancssárga színben ragyogott, és csak nőtt, növekedett... A Föld felszíne meg mintha egy forrásban lévő masszává vált volna. Állítólag létezik egy filmfelvétel az Arzamasz-16 archivumában. A Moszkovszkije Novosztyi hetilap szerzője szerint a képsorokat ismerők mindmáig szűkszavúak: a látvány még az erős idegzetű hadviselt embereket is megviselte. Amikor a tudósok közelebbről is megszemlélhették a robbantás következményeit, nem akartak hinni a szemüknek. A sarkvidéki szigetet borító három méter vastagságú jégpáncél húsz kilométeres körzetben nemcsak elolvadt, de el is párolgott. Az épületekből és a harckocsikból, melyeket eredetileg meg akartak volna vizsgálni, semmi nem maradt. Egy-két összeolvadt, alig felismerhető fémdarabot találtak. A kísérleti állatokon nem volt mit értékelni... Az 500 kilométeres, biztosnak hitt távolságra költöztetett nyenyec őslakosok nagy villanást láttak az égen. A korábban soha nem hallott morajlást a rossz szellemeknek tulajdonították. A helyi pártszervek azt az utasítást kapták Moszkvából, hogy a szovjet hatalom létezése óta először függesszék fel a "sámánizmus csökevénye" elleni felvilágosító harcukat. Így hagyták meg hitükben a nyenyeceket a moszkvai "istenek". A nyenyecek csak azt nem értették, hogy mivel haragíthatták magukra a szellemvilágot: 15 millió rénszarvasuknak több mint a fele rejtélyes gyorsasággal elpusztult, ilyenre pedig még a legöregebbek sem emlékeztek. A pokoli kísérletről az egész világ tudomást szerzett. A robbanás lökeshulláma kétszer kerülte meg a Földet, a világ legkülönbözőbb pontjain lévő szeizmológiai laboratóriumok műszerei őrült mérési adatokat rögzítettek. Hruscsov ujjongott. A szovjet pártvezető első lelkesedésében fel sem fogta, hogy mennyire öngyilkos eszközt állítottak elő. Néhány nappal később, miután tájékozódott, egy kicsit lehiggadva már így szónokolt: "Van ám nekünk valamink, ami még ennél is jobb, száz megatonnás, de kísérletezni azzal már nem akarunk - félünk, hogy saját házunk ablakait törnénk be." Mikor Hruscsov a száz megatonnát emlegette, az Arzanasz-16 tudósai már az ezer megatonnás bomba előállításán dolgoztak. Egyes őrült elmék azzal érveltek, hogy ha például az Egyesült Államok partjainál a víz alatt felrobbantanának néhány ilyen töltetet, akkor a keletkező szökőár egy kilométer magas hulláma letarolná Észak-Amerika felszínét. Ezek a tébolyodott álmodozók azt nem tudták megválaszolni, hogy a másik irányba, a szovjet Távol-Kelet felé induló hullámokat mi állítaná meg. Szerencsére ezekből a tervekből nem lett semmi. Sőt, az 1961 októberi kísérletnek állítólag még kedvező következménye is lett. A légköri robbantás következményeit átgondolva a nagyhatalmak vezetői 1963-ban aláírták a földfelszín feletti és víz alatti robbantásokat betiltó megállapodást. ľ Typed by: MAGICĽ