đf.hogyanŁ đAC.mydogŁ ˝ @ Ebben a cikkben azt próbálom meg elmesélni, hogy miért vettem Amigát. Na jó, erre most bizonyára egyesek azt mondják, hogy ez magánügy, és nekik lehet, hogy igazuk is van. Ha most kilépsz ebből a cikkből, én azt is meg fogom érteni. Nem fogok hibáztatni senkit azért, mert nem volt egy kis türelme a sztorim végigolvasására. Akit ellenben érdekel, annak jó olvasást kívánok. Nos, a történet úgy kb. 7-8 éve kezdődött. (Ekkor még az általános sulit tapostam.) Első számtech óra, a géppark még elég kezdetleges. C64, C+4, C16 a választék, oda ült mindenki, ahová akart. A tanár magyaráz, a diákok marhára lelkesednek, mikor a C64 elkezd @ zenélni, rajzolni... stb. Naná, hogy nekem is megtetszett a dolog. Otthon sírtam anyáméknak egy sort, hogy kéne egy C64, menjünk, vegyünk már egyet. A válasz természetesen az volt, hogy most nincs rá elég pénz, majd máskor. Legközelebb már az volt a kikötés, hogy 4 egész felett kell lennie az átlagomnak. (Ez már a 6. osztály volt, ha jól emlékszem.) Mivel világéletemben utáltam, ha megmondják, hogy mit csináljak, mikor tanuljak, mit tanuljak, hogyan tanuljam, ezért állandóan konfliktushelyzetben voltam (és vagyok) a tanáraimmal és a tantárgyakkal. Na mindebből a lényeg az, hogy nem lett 4 felett az eredményem (de a 4 egész azért megvolt), így megint nem lett C64. Azt azért meg kell említenem a szüleim védelmére, hogy abban az időben kb. 15.000 Ft körül volt egy C64, és akkor 10.000 Ft még egy kész vagyon volt. Na mindegy, az évek szép lassan múltak, beiratkoztam a Széchenyi I. Műszaki Szakközépiskolába, majd egyik nap számtech óra következik. Pechemre egy rohadt lassú géphez kerültem. Igazából nem volt az - mindegyik szar 386-os volt -, csak én szegény még ahhoz sem lőttem jóformán, hogy hol is kell a pöcéket bekapcsolni, igy nem tudtam, hogy pontosan mire is szolgál az a bizonyos Turbo gomb. Első feladat, gép bekapcsol, a többiek gépe már rég bebootolt, az enyém pedig még mindig a csak memória ellenőrzésnél tartott. Szóltam a tanárnak, hogy rohadt lassú a gép, nézze már meg, hogy mi a baja. A tanár fontoskodott egy sort, behívta a Configot, átírt valamit majd reboot, de a pöce ugyanolyan lassú maradt. A tanár hümmög, majd a homlokára csap, lenyúl, benyom egy gombot és megjegyzi: - Valaki már megint kinyomta a Turbót. - Heee??!! Mi van? - kérdeztem én ártatlan pofával, mire az elmagyarázta nekem, hogy a Turbó gomb meghatszorozza(!!!) az órajelét a procinak, miáltal az sokkal gyorsabb lesz. Aha - mondom magamban - biztos igaza van. (Szerencsére csak első osztályban tanított.) Másodikban egyik nap anyám bejelenti, hogy mit szólnék hozzá, ha összeraknánk a pénzünket és vennénk egy pöcét. Mondom, jól van, hát legyen. Elmentünk, vettünk egy 486DX2-50 MHz-es pöcét. Hozzá kell tennem, hogy akkor még csak a C64-et, meg a pc-t ismertem. A 486DX2 pedig másfél éve még egy rohadt gyors procinak minősült. Jól elvoltam kb. fél évig a géppel, relative gyorsan megtanultam kezelni, mivel szinte az összes szabadidőmet a monitor előtt töltöttem. Egyik nap a suliban megláttam egy hirdetést, hogy új szerepjáték klub alakult a Kertvárosban, én meg gondoltam, mi lenne ha kipróbálnám végre a M.Ó.K.U.S-t vagy az AD&D-t. Pénteken tehát elbandukoltam az ÁMK-ba, ahol megismerkedtem Madrac/CDi-jal (Hi!!!), akit azóta is a legjobb haverjaim között tartok nyilván. A klubból hazafelé szóba kerültek a számítógépek is, én pedig büszkén mondtam, hogy nekem biza van ám egy 486-osom. Ő erre azt mondta, hogy hogy vehettem meg ilyen szemetet. Na erre én teljesen felháborodtam, hogy hogy meri kritizálni a pc-met, mert az olyan jó gép, meg mert van rajta winfos grafikus felület, meg hogy a pc az egy multimédiás gép, ami nagyon jól tud ám taszkolni. Szóval én is beletartoztam az átlagos pöcés lammerek közé, akik csak pofáznak valamiről, de jóformán fingjuk sincs, hogy miről. Madrac meg csak röhögött a pofámba, és mondta, hogy menjek, aztán nézzem meg az Amigáját. ??? - hmm, ammeg mi lehet? - gondoltam én, lévén, hogy azelőtt nem hallottam róla. Na aztán nála megláttam, hogy mire is képes az Amiga egy user kezei alatt. Egy szó mint száz, elég elbaszott képpel kullogtam haza. Utána ugyan még egy évig megvolt az a fos pöce - nem tudtam előbb eladni normális árért - de az alatt az egy év alatt akárhányszor csak bekapcsoltam, mindig egy Amiga képe jelent meg előttem. Időközben megismerkedtem Phoenix/CDi-jal (Hi!!!) akinek ekkor már turbós 1200-ese volt. Jókat beszélgettem vele, igaz ugyan, hogy amit mondott Amiga témában, annak én 50%-át nem értettem. Nála vagy Madrac-nál - nem emlékszem rá pontosan - láttam először turbós Amigát, és enyhén szólva mellbevágott a 030-as sebessége meg tudása. Megjegyzés: aki teheti, vegyen az 1200-esébe vagy másmilyen Amigájába egy turbót. "Kicsit" bikább lesz tőle a gépe. Kb. két és fél hónapja eladtam végre a roncs pc-met egy lammernak. Rá egy hétre már utaztam is Veszprémbe az 1200-emért. Hazahoztam, beüzemeltem, örültem neki. Mivel a lemezezés nem fekszik nekem, ezért két napra rá már ott virított a 850-es vadiúj WD a gépem melett. A gépet és a vinyót is a pöce árából vettem. Mivel véleményem szerint a 2 Mega Chip RAM nagyon kevés, RAM bővítőt pedig nem érdemes venni - na meg egy rakás programnak nem elég már az alap 1200-es - , ezért már meg is rendeltem a 040-esemet Németországból. Az árát még mindig a pöce fedezi. (A rohadt életbe! Te aztán igen jó áron adtad el a pöcédet! - Chris) Egy most már biztos: a pc-k kurva szar gépek az Amigákhoz - főleg a turbós Amigákhoz - képest, de manapság nagyon jó árért el lehet őket adni. Hát röviden ennyi. Azt még megjegyezném, hogy nem vagyok egy gamer típus, a utilityk és hasonló dolgok sokkal jobban lekötnek, mint bérmelyik játék. (Kivéve a WarCraft és Dune II klónokat.) Tény, hogy vannak még olyanok, akiket nem bolondított el Geci Bili és a microFOS, meg az igénytelen pöcék csillogása-villogása (ők az AMIGÁSOK). A pc multitaszkjáról, meg a win95-ről pedig csak annyit, hogy a csodálatosnak kikiáltott "taszkolása" egy nagy kalap szart sem ér. Amikor win alatt egy 20 csatis XM 130-180% (!!!Ez nem vicc.) prociidőt visz el, akkor én már csak a kezeimet tudom széttárni. Az se semmi, amikor zenehallgatás közben megpróbálsz felírni valamit disk-re. Nálam akkorát fagyott a winfos, hogy utána semmilyen általam ismert módszerrel nem bírtam többé újraéleszteni. Gyakorlatilag installálhattam fel újra az egész rendszert. Rohadt izgalmas volt. Hát ennyi. Lehetne még ezekről a dolgokról KByte-okat írni, de gondolom már unjátok a szövegelésemet. Aki elolvasta eme cikket, annak köszönöm, hogy "meghallgatott", aki meg nem, az pedig már úgysem olvassa ezeket a sorokat. Na, pá. ş1997.02.25.ç ŞHiDrAç şAMIGA RULEZ!!!ç