đF.BSAŁ
 đAC.PENŁ
 ˝




@



 Az  egész  történet  a  `94-es Ifabón
vagy  Copmfairen  játszódik, sajna nem
emlékszem  melyik  rendezvényen.   Azt
hiszem csütörtökön az iskola meglepett
egy  szabadnappal,  azzal a célzattal,
hogy  meglátogathassuk  a  kiállítást.
Szóval  csütörtök  reggel nyitás előtt
ott  vagyok a bejáratnál, és egy fehér
papírra  leszek  figyelmes,  mely  azt
hirdeti,  hogy a BSA itt lemezeket fog
megsemmisíteni,  ezenkívül a helyet és
az időpontot.  A megadott időpontban a
helszínen  vagyok  haverjaimmal.   Itt
találtunk   egy  nagy  adag  lemezt  a
földön, sok kíváncsi embert, TV-seket,
újságírókat...     majd   később   egy
közeledő úthengert.  Itt volt egy elég
mulatságos  fázis, ugyanis az úthenger
nem    igazán   tudott   felmászni   a
lemezkupacra.    Így  terelgetőemberek
jelentek  meg, akik laposabbá tették a
kupacot.   Ezek  után  már  sikerült a

@










lemezek   lapítása.   És  itt  kezdett
igazán  érdekessé  válni  a  történet,
ugyanis  a  bámészkodó  tömeg nem volt
elkerítve  a  lemezektől,  úgyhogy  az
úthenger  elhaladta  után  a  nép  egy
emberként   mozdult  rá  a  lemezekre.
Mindenki    csak   szedte,   tömte   a
szatyrait,   ahogy   tudta.    Erre  a
fotósok  még  jobban  beindultak.   Én
mivel nálam nem volt szatyor, levettem
a  kabátom, felhúztam a cippzárját, az
ujjaival csomót kötöttem a nyakára, és
ezután  a szatyort emuláló kabáttal én
is megkezdtem a lemezgyűjtést.  Tömtem
a  kabátot,  majd  miután  már  csak a
szemmel   láthatóan   sérült   lemezek
maradtak,  odébbálltam.  Épp vizslatom
a termést, mikor egy csaj hirtelen egy
mikrofont   tol   az   orrom  elé,  és
elmondja,  hogy  ő  a  TV  Üzlet  nevű
műsorától  jött, és hogy mi is nekem a
véleményem  erről  az  egészről.  Nagy
meglepettségemben  és  zavaromban csak
annyi jött ki a számon, hogy szerintem
ezt  még használni lehet.  Na mindegy,
ekkor kezdtük el számolni, hogy mennyi
lemezt  gyűjtöttünk.   Az eredmény kb.
800-1000 db.  5.25-ös HD-s és kb.  100
db.   3.5-ös  HD-s lemez volt.  Ennyit
szedtünk   össze   öten.    A   3.5-ös
lemezekben  az úthenger igen nagy kárt
tett, kb.  80%-át ki kellet dobni.  Az
5.25-ösök  viszont  igen  jól tűrték a
taposást,  mert  csak  kevésben  esett
kár.   És most jön a lényeg, ami miatt
ezt  a sok ökörséget mind leírtam.  Én
úgy  tudom,  hogy  ezek  a lemezek úgy
kerültek  a  BSA-hoz, hogy MEGVETTÉK a
rendőrségtől    a    rendőrség   által
lefoglalt     lemezeket     azzal    a
kikötéssel,  hogy  ők  ezt nyilvánosan
megsemmisítik.    Namost  a  rendőrség
kizárólag azokat a lemezeket veheti el
a kalózoktól, amelyek bűntény eszközei
voltak.  Tehát úgy godolom, hogy a BSA
kevésnek  találta  azt  a mennyiséget,
amit    a    zsaruktól   megvett,   és
hozzávágott  még néhányat.  Ugyanis az
általunk   elvitt  kb.   800-1000  db.
lemez  30-40%-a teljesen szűz volt, és
még      ÉLETÉBEN      NEM      LÁTOTT
SZÁMÍTÓGÉPET!!!   Na  erre mit léptek?
Azt hiszem ezt nevezik higításnak.  Az
igazi  kalóz  lemezek tartalmaztak egy
nyomtatott  cimkét,  melyen  fel  volt
tüntetve    a    program    neve,   és
golyóstollal   volt  rajta  egy  szám,
valószínűleg   valami   nyilvántartási
szám, amit a lefoglalás után írtak rá.
A  higítás amit valószínűleg a BSA-sok
adtak hozzá, kivétel nélkül kék noname
lemez  volt,  cimkék  nélkül.  Illetve
voltak  cimkék.  Az úthenger alá szánt
lemezek  között, egy papíron a tíz fel
nem  ragaszott  matrica.   Úgyhogy  ha
valaki    otthon   lemezcimke-hiányban
szenvedett,   könnyen   össze   tudott
gyűjteni pár száz darabot.  Könyörgöm,
ha  mindenáron nagyobb kupacot akarnak
és  emiatt  plusz  lemezeket raknak az
úthenger   alá,   akkor   legalább   a
matricákat    szedjék   ki   a   három
fillérért   vásárolt   noname  lemezek
dobozából,   és   ezután   szórják   a
lemezeket a többi közé!

 Azt   hiszem   a   BSA  ismét  nagyot
süllyedt  mindenki  szemében  (már  ha
ennél mélyebbre lehet még süllyedni).


                      şCHR$(17)ç