® Ż A számítógépek állapotjáról... Mivel most már a stáb majd minden érdemi tagja hozzászólt a különböző géptipusok hardware eltéréseiből adódó népi játékká vált "Na kinek van jobb gépe" című sárdobáláshoz, ezért úgy dön- töttem én is elmondom a véleményem a dologról, és ha már így le- ültem írkálni, akkor ejtek néhány szót a magyar scene állapotá- ról is. Először: én is sokakhoz hasonlóan megjártam a szamárlétrát. Anno egy C= 16-oshoz volt hozzáférésem egy azóta is nagyon tisztelt idősebb úriember jóvoltából, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy olyasfajta számítógép őrült lettem amilyen. (Sokak sajnálatára avagy netalán megelégedésére.) Azután meglett az első saját gépem, egy C= 64, majd ezt követte az A500, most pedig egy A1200-on írom ezt a cikket. Bizonyos ér- telemben tájékozottnak tartom magam a PC-s világban is, mivel mind a középiskolában mind jelenlegi tanulmányaim alatt tapasz- talnom kellett, hogy a magyar oktatás erre az egyetlen géptipus- ra épül. Sajnos a többi gépről kb. annyit tudok, hogy létezik, mert bár volt már szerencsém hosszabb időt eltölteni C= +4, En- terprise (emlékeztek még rá?) és Mac előtt is, de messze nem annyit mint a fentiek esetében. Illetve életemben egyszer lát- tam egy olyan Silicont is dolgozni ami nem valami kiállításon szerepelt, hanem valóban egy cégnél végzett munkafeladatokat. Így tehát kialakult véleményem ezen géptipusokra támaszkodik. Ha ennél fogva olyasmiben általánosítanék, vagy éppen fordítva, ami a többi géptipusra nem igaz, akkor a hozzáértőktől előre is elnézést kérek. A fent említett népi mulatság mint olyan, egy bizonyos érte- lemben elkerülhetetlen volt, mert az embereknek valahogy a vé- rében van a folytonos vetélekdési vágy, de az ahogyan és ami- lyen alapokon ez folyik az röhejes. Ugyanis sokszor az ilyen vitákban nem is az a kérdés legtöbbször, hogy bizonyos gépek milyen jellemzőkkel bírnak, illetve hogyan is lehet azokat ki- használni. Megfigyeléseim szerint nem is azok az emberek ennek az egésznek a legfőbb zászlóvivői, akik az általuk szidott gép- tipus háza táján is némileg otthon vannak, hanem többnyire olyanok, akik még a saját gépüket sem ismerik igazán, és ha mondjuk ki kell lépniük a GAMES alkönyvtárból, akkor kétségbe- esnek. Ezért is írtam a cikk elején, hogy ez a probléma össze- fonódik a scenen kialakult állapotokkal. A fentebb említett embereket már Lamernek sem merem nevezni, mert ez a kategória számomra egészen mást jelentett régebben. Azokat az emberkéket akik bár nem világszinvonalú, vagy akár- csak party minőségben, de dolgoznak valamit a gépükön, rajzol- gatnak zenélgetnek, eseteleg kisebb programokat is összedobnak néha. Úgy 5-6 éve még tele volt ilyenekkel a scene. Sokak kö- zülük mára már kinőtték ezt a kategóriát és elismert kóderek grafikusok, zenészek lettek. De amit ma látok az elkeserít. (Per- sze lehet, hogy csak én nézem rosszul a dolgokat.) Egyre több és több lett az évek során az olyan ember aki azért megy el egy partyra, hogy mindenkinek jól megmutassa milyen jól tud a haverjaival Doom-ozni. Ezenkívül az úgynevezett Lamer Demók körében eszméletlenül elterjedt a trágárság. Van olyan amelyik nem is áll másból. Természetesen tisztelet a kivételnek vannak nagyon aranyosak is közöttük, de mivel ez itt nem a reklám he- lye ezért nem említenék címeket. Ennyit az elkövetőkről és most már tényleg magukról a gépek- ről fogok írkálni. Először is bizonyított tény, hogy legyen bár szó bármilyen típusról, a párhuzamosan kötött processzorok sok- kal jobban működnek egyetlen nagy teljesítményű erőgépnél. Az egyetlen nagy processzorra hagyatkozó megoldás halálra van ítélve, hiszen a sebesség nem növelhető a végtelenségig olyan egyszerű problémák miatt mint mondjuk a fémek felhevülése a bennük folyó elektromos áram hatására. Néhány cég processzora- it már így is ventillátorral kell hűteni. Mit fognak ők csinál- ni, ha újabb fejlesztésük melegedése túllépi az eddigi korlá- tokat? Mellékelnek a géphez egy frigót? Nyilván nem. (Bár Emeric szerint mégiscsak. Állítja, hogy már van is valami kísértetiesen ilyesmi.) A lényeg szerintem tehát nem az, hogy hogyan hívnak egy gépet, vagy ki a gyártója, hanem az, hogy mit nyújt a felhasználójának. Ha valaki kihoz nekem egy gépet amiben n+1 darab értelmesen összekapcsolt és egymás lehetőségeit kihasználó, erős procesz- szor van, és kielégíti mindazon igényeimet, amit én egy átlagos személyi számítógéppel szemben támasztok, (Pl. van billentyű- zete)(Bocs, hülye vicc volt.) akkor azt a gépet fogom a legjobb- nak tartani. Ha minden jól megy, akkor az A/Box valami ilyesmi lesz. (Szeretném már látni, akárcsak messziről is.) Mert bár vannak már a párhuzamos procik felhasználására példák itt is ott is, de vagy nem úgy, ahogy nekem tetszik, vagy pedig nem az én pénztárcámhoz vannak méretezve. De ha valaki más fog piac- ra dobni egy relatíve olcsó, de jó gépet akkor tőlem akár Stuf- fed Cabbage-nek is nevezheti. Csak adja minél olcsóbban. Szerin- tem például az amigák fejlesztésénél sem kellene leragadni az eddigi procilétszámnál. Szaporodjanak csak, hiszen minél több- felé osztjuk az elvégzendő feladatot, annál gyorsabban kész lesz. Így tehát a jövő nem a Megaherzeké, hanem az egymással ésszerűen összedolgozó (Nem egyszerűen csak sorbakötött.) nagy mennyiségű, erős processzort felvonultató architectúráké. Muad`Dib SH