· ąF.Kulonł ° » ľS.A.SĽ 1975 decemberében a londoni fővárosi rendőrség körülzárta az IRA egy négytagú, ún. "Aktívszolgálati Egységét" egy Balcomb Street-i lakásban. A négy ír túszként tartotta fogva a lakás tulajdonosait, és a rendőrségnek úgy kellet megoldani a feladatot, hogy a lakóknak ne essen bántódásuk. A terroristák abban bíztak, hogy előbb vagy utóbb egyességre jutnak a rendőrökkel. Mivel kiderült, hogy a lakásban van egy rádió is, a BBC egy szokásos hírösszefoglaló során megemlítette, hogy a SAS egyik fegyveres egysége megérkezett a helyszínre. ľRöviddel ezután az írek megadták magukat, aĽ rendőrséggel újat húztak, de az SAS - az valami egészen más. Az SAS-t David Stirling hadnagy a I. világháború elején alapította. Eredeti nevén az "L-osztag" 1942 októberére elérte a 390 főt, és az I. különleges légi szolgálat elnevezést kapta. Átszervezések és létszámnövelések után 1944 januárjában létrehozták a SAS-dandárt, amely két brit ezredből (1. és 2. SAS), két francia ezredből (3. és 4. SAS), egy belga századból (később 5. SAS), és egy híradós századból állt. Az SAS végigharcolta a sivatagi hadjáratot, küzdött Olaszországban, Északnyugat-Európában, miközben megalapozta hírnevét, mint kis csoportokban önállóan tevékenykedő, nagyon jól képzett emberekből álló csapat, amely mélyen az ellenséges vonalak mögött működik. Az SAS sok, főleg keleti országra terjesztette ki szárnyait, 1983 augusztusában kiderült, hogy az SAS hasonló elit egységeket képez ki az ománi szultán "Különleges Erői" számára. Az 1950-es, 60-as és 70-es évek gerillaellenes hadjáratainak helyét egy új szerep vette át, amelyben az SAS gyorsan utolérhetetlen gyakorlatra tett szert - az antiterrorista akciók. Az Észak-Írországban az Ír Köztársasági Haderő (IRA) és Ír Nemzeti Felszabadító Haderő (INLA) ellen folytatott akciók sarkallták arra az SAS-t, hogy olyan módszereket dolgozzon ki, amelyeket követ az egész nyugati világ. Ennek következtében az SAS-t nem csak megkeresik a tengerentúli kormányok és különleges haderők, de közvetlenül részt is vesznek külföldi hadműveletekben. Ily módon két SAS katona tartott a német GSG9 csapattal, amikor Mogadishuban támadást intéztek az elrabolt német utasszállító ellen. Azonban ezek közül az esetek közül a leghíresebb az Irán angol nagykövetsége ellen indított támadás, amit a televízió egyenes adásban közvetített. (Egyes szakértők szerint ha a terroristák akkor nézik a TV-t, akkor az egész akció csődbefullad.) Az SAS az évek során bebizonyította, hogy a világ legjobb antiterrorista alakulata. Mindezek mellet azonban más jellegű feladatokat is elvégeznek. Az Öbölháború idején a Delta Force alakulatokkal szorosan együttműködve vadásztak Scud rakétákra, ill. kézi lézerjelzővel világították meg a célpontokat a légierőnek. ˝Kiválasztás-kiképzésĽ A tisztek és közkatonák nem egyből a reguláris ezredbe jelentkeznek, az önkéntesek a Brit Haderő más ezredeiből érkeznek. Az önkéntesek először elvégzik a válogatótanfolyamot, amelynek a herefordi ezred a központja. Az ellenőrző próbák a walesi Brecon vidéken folynak, és arra hivatottak, hogy kiderítsék, mennyiben rendelkezik a katona rugalmas gondolkodásmóddal, fizikai állóképességgel, önuralommal és szellemi keménységgel, amelyeket az ezred szükségesnek tart a feladat ellátásához. A kurzus 10 napos erőnléti és térképészeti felkészítéssel kezdődik, hogy mindenkit azonos alapokra hozzanak. A képzés 20-as csoportokban folyik. Ezt követik 10 napon keresztül a magányos terepgyaloglások, amelyek csúcspontja egy 2 órás, 40 mérföldes ˝(64 km)Ľ menetgyakorlat, ľ25 kilogrammosĽ Bergen hátizsákkal. Akik önként vagy kényszerből fel nem adták, ezután 14 hetes folytatólagos kiképzésen vesznek részt, amely ejtőernyős-oktatásból és közelharcban alkalmazott túlélési feladatokból áll. A tanfolyam sikeres elvégzői megkapják a barettet és a jelvényt, így végre tagjai lesznek az SAS-nek, ám a kiképzés tovább folyik speciális kiképzéssel a híradás, idegen nyelvek, tábori egészségügy, rombolás, lövészet, szabadeső ejtőernyős ugrás, és egyéb katonai készségek elsajátítása érdekében. A katona csupán mintegy két év után tekintheti magát az alakulat teljes jogú tagjának, de még ezek után is lehetnek teljes embert kívánó kiképzések olyan feladatokra, mint pl. az ellenforradalmi hadviselési kommandók. A kiképzést sikeresen elvégzők csupán 20 százaléka a jelentkezőknek, de a fentmaradt 80-nak sincs oka szégyenkezni. Miután már rendes tagjai az ezrednek, a tisztek és katonák rendes szolgálati ideje három év, ezután visszatérnek eredeti alakulatukhoz, ahol akaratukon kívül is továbbadják az SAS szellemiségét. ˝Fegyverzet-felszerelésĽ Az SAS folyamatosan teszteli a különleges feladatokhoz kifejlesztett fegyvereket. A szabvány brit fegyvereken kívül az ezred használja még a nagyon megbízható SIG-Sauer 9 mm-es pisztolyokat. Leghíresebb fegyverük a 9 mm-es Heckler & Koch MP5-ös géppisztoly. Az utóbbi években értékelt különleges fegyverek: az 5 hüvelyk kaliberű mesterlövészpuskák; ezek harcképtelenné tudnak tenni bármilyen személyautót, és néhány páncélozott járművön is átütnek. Arra is alkalmazzák őket, hogy biztos távolból fel nem robbant bombákat hatástalanítsanak. Arról, hogy pontosan milyen fegyvereket használnak még, pontos információt nem lehet szerezni. Sok olyan eset volt, amikor valamelyik újságíró "pontos" adatokat szerzett, ezeket az SAS rendszerint megcáfolta, az újságírót pedig letartóztatta. Egyedülálló bevetési egyenruha áll rendelkezésükre az antiterrorista bevetésekre. Ez egy teljesen fekete öltözet, fekete "flak" mellénnyel. Az SAS bemutatta, hogy egy jó elgondolásból olyan mértékű "remekművet" lehet létrehozni, amely a világon szinte mindenhol mentette már meg emberek életét. Forrás: David Miller-Gerard Ridefort: Korszerű Elitalakulatok A témához tartozik, hogy Orlandóban október 20-24. között rendezik meg a világ legnagyobb kommandósversenyét Swat Randap elnevezéssel. A vetélkedőre hat fős csapatok jelentkeztek, közülük kettő precíziós lövő, négy pedig rohamcsoportos behetoló. A dolog érdekessége, hogy hazánk is próbál csapatot indítani, ha találnak szponzort. Ha kijutnak, biztos a dobogós helyezés, mivel hazánk már eddig is nagyon jó eredményekkel tért vissza külföldi kiképzésekről. Hát akkor sok szerencsét. Itt a cikk végén szeretnék válaszolni a katonaság elkerüléséről szóló cikkekről. Biztos sokan vannak akik egy véleményen vannak ezekkel a cikkekkel. Én nem ezek közé tartozom, nem értek egyet vele. Biztos sok szenvedéstől megmentettem volna magam, ha nem vonulok be, viszont akkor olyan dolgokat hagytam volna ki, amiket még ma is bánnék. Nem is beszélve a haverokról, akik a bajtársaim lettek. Most szó szerint értem a bajtárs szót, mert volt egypár olyan ügy, amiből nem másztunk volna ki ép bőrrel egyedül. Megismerkedtem olyan krapekkal aki mellet nyugodtan mertem aludni kint a határon - ha olyan fáradtak voltunk -, mert tudtam, hogy nem fog elaludni, majd ha lejár az idő akkor cserélünk, és azt is tudtam, hogy biztos mellém állna, ha arra kerülne a sor, hogy valamelyik gecit meg kelljen rendezni, mert nem bír magával (sajnos ilyenre sor került, nem is egyszer). Hatalmas poénokról maradtam volna le, például amikor a fingot begyújtottuk. Istenemre mondom, életemben ekkorát még nem röhögtem. Kibaszott nagy poén, aki "teheti" próbálja ki. Még a mai napig eljárok a haverokkal bulizni. Megünnepeljük a leszerelést, az első fogást, végigittuk az összes kocsmát az útvonalon. Biztos, hogy sok adrenalint növelő kalandból maradtam volna ki, ha nem vonulok be, de épp ez az ami széppé tette. Talán Jagu igazat ad nekem abban, hogy a Határőrség keretein belül nem olyan silány az élet, mint a Honvédségnél (Jagu? Na hét ő nem, hehe, ugyanis aktakukaci teendőket látott el a főparancsnokságon. Szóval a katonáskodáshoz nem spk köze volt, hehe. - Chris). Mi nap mint nap kitettük magunknat annak, hogy vissza már nem jövünk szolgálatból. Lehet, hogy kicsit erősnek hangzik, de ezt a hivatásosok megmondták nekünk. (Soha nem felejtem el azt a faszit, aki Pesten lövöldözött, talán le is lőtt valakit. Amikor megmondták, hogy felénk jöhet egy kicsit beszartunk, ugyanis mindenkinek megmondták, ne habozzon elsőnek lőni.) Szóval szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy bevonul vagy marad civil. Még annyit, hogy a polgári szolgálatos a plusz hat hónapja alatt sem keres annyit, mint én akkor már civilben. November elsején szereltem, rá hat hónapra már volt memóriakártyám, monitorom, 8 Mega RAM-om, CD meghajtóm, és már megvolt a pénz a 030-as kártyára. Hat hónap alatt így felturbóztam a gépet. Most mindenki azt gondol rólam amit akar (a tiedbe kettőt). Lehet, hogy militarista állatnak tartotok, de legalább elmondhatom magamról, hogy voltam katona. ľSkinĽ (Az igaz, hogy a legtöbben szeretnének kibújni a katonaság alól, önszántamból én sem vonultam volna be. Az érem másik fele pedig az, hogy HA normális helyre kerül az ember, akkor a kezdeti szívatások után nem maradnak el az olyan fergeteges poénok, amiket még sokáig emlegethet. Mindenki saját maga dönti el, mennyire fekszik neki a sereg, annyi azonban tuti, hogy bevonulni szinte senki nem akar, leszerelés után viszont sokan mondják, hogy nem is volt olyan rossz poén... - ľChrisĽ)