WIDE 2A CD lemez története1 3ŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻŻ1 Megszületése hosszú ideig tartott. Ma, amikor a lézeres letapogatású kompakt hanglemezről (3Compact Disk1=2CD1) beszélünk, kevesen tudják, hogy szinte véletlenül került az élvonalba, a képlemez és -lemezjátszó melléktermékeként. Hosszú ideig sokan úgy gondolták, hogy ez is rövidesen a feledés homályába kerül, mint pl. a kvadrofónia (négyhangsugárzós rendszer). Az, hogy napjainkra is erőteljesen fellendülő iparággá nőtte ki magát, nemcsak a széles körű érdeklődésnek, hanem a világ gazdaságának akkori felendülésének is köszönhető. Fejlesztését a hetvenes évek elején kezdték el, amikor már annyi kutatási eredmény és szabadalom állt rendelkezésre, amely elősegítette a képlemez és a lemezjátszó megalkotását. A 3Telefunken1 és a 3Philips 1cégek jártak legelöl a fejlesztésekben, ezért mérnökeik az új tervek irányába fordulhattak. Ez jelen esetben a képlemezjátszó fejlesztése volt. A Telefunken volt a gyorsabb a két cég közül: 1970 őszén bejelentették, hogy 319711-ben piacra kerül saját fejlesztésű, mechanikus rögzítésű képlemezük és mechanikus letapogatási rendszerű képlemezjátszójuk. Ezután nyílt verseny kezdődött a Philips és a Telefunken között, az optikai képrögzítés megvalósításáért szintén lemezen és lemezjátszóval megvalósítható formában. A Philips cég szakemberei 319721-ben tárták a nyilvánosság elé a színes képet is bemutató képlemezt és lézeres letapogatású lemezjátszójukat, amely első alkalommal még csupán állóképek visszaadására volt alkalmas. A mozgókép megalkotásához már csaknéhány hónapi munkára lett volna szükség ennél a modellnél, de a konkurencia hatására az idő sürgetett. A híján lévő anyagi befektetések és a kazettás képmagnók sorozatgyártásának a felfutása miatt (amely akkor még nagy piaccal kecsegtetett) egy évvel később a Telefunken leállította a képlemez fejlesztését. Így 319731 őszétől nem készült több mechanikus képlemezjátszó, és a legyártott, kb. hatezer Teldec (ez a márkaneve) lemezjátszó a műszaki régiséggyüjtők között cserélt gazdát. A Philips cég képlemezjátszója így versenytárs nélkül maradt. A Philips leányvállalatát, a Polygram német céget vonták be a képlemezek előallításába, ahol (a világon elsőként) kidolgozták és megvalósították az optikai jeltároló lemezek felvételi és sorozatgyártási technológiáját. Először a képlemezét, majd később a kompakt hanglemezét is. A hetvenes évek közepén már piacra dobtak néhány ezer darab lézer képlemezjátszót, és velük együtt úgy 300-féle műsort tartalmazó képlemezt is. Ezek után indult meg a digitális hanglemezjátszó fejlesztése azzal a céllal, hogy a digitális jeltárolás adta előnyöket, úgymint a hosszú játékidőt, nagy információsűrűséget ill. a jó minőségű hangzást kiaknázzák. Ezek a kezdetek a Philips cég nevéhez fűződnek. Azonban a kazettás képmagnók előretörése a nagyközönség részéről a háttérbe szorította a képlemezjátszót, így viszont (annak ellenére, hogy már kidolgozott technológiák, prototípusok álltak a szakemberek rendelkezésére) a "compact" hanglemezjátszó fejlesztését is, tőke hiányában le kellett állítani. Érdekességként érdemes még megemlíteni, hogy ekkoriban (1972 és '76 között) Japánban a3 JVC1 cég is kifejlesztette a saját digitális hanglemezjátszó rendszerét amelynek az AHD (Audio High Density) nevet adták. Az eljárás működési elve hasonlított a Philipséhez, csak néhány paraméterben különbözött. A JVC több milliót költött a projectre, s csak egy nemzetközi társulás ütötte el a sikertől. Ez természetesen a 3Philips1 és az ugyancsak Japán 3Sony 1 1977-es szövetsége volt. A Sony is a "compact" lemezjátszó kifejlesztésén dolgozott, viszont a módszere - ha mondhatjuk így - a JVC és a Philips eljárásai között állt.(Jobb volt mint a Japán riválisé, viszont nem érte el a Philips módszerét.) A hetvenes évek végén tehát már minden lehetőség adott volt a nagy sorozatú gyártáshoz. A digitális hanglemez és a hanglemezjátszó elterjedését - a Sony jóvoltából - már a pénzhiány sem akadályozta, mégis évek teltek el, s a tömeges elterjedésről még mindig nem esett szó. Leginkább azért, mert az USA-ban, (amely akkor a világ iparilag legfejlettebb és legtőkeerősebb országába volt) senkinek nem kellett a kompakt lemezjátszó és hanglemez. Az igazi "áttörés" 319811-ben következett be mikor a másik nagy Japán cég a Matsushita konszern is csatlakozott a Philips-Sony féle eljárás átvételéhez, és még abban az évben elkezdte a lézerlemezjátszók sorozatgyártását. Ezek után szabvánnyá nyilvánították a kompakt hanglemez 2Philips-Sony1 féle verzióját és védjeggyé a "CD"-t. Innen már tudjuk a mesét. Sok országban a szabadalmi díj lefizetése után sok cég tért át a 2CD-lemez és lemezjátszó1, - jól jövedelmező - gyártására. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a CD ipar a szórakoztatóelektronika egyik leggyorsabban fejlődő ága. Mióta piacon van, azóta kb. 80 millió készüléket adtak el belőle. Sikere elsősorban a kitűnő hangminőségének és egyszerű kezelhetőségének köszönhető. 2Gizmo1